A következő rendezvényünk (
április 26.) vendége - az
LN Logistics Solution jóvoltából -a
DAMAGE névre hallgató (
Depeche Mode tribute) formáció lesz. A zenekarról leljebb/beljebb olvashattok kicsit részletesebb biográfiát (Forrás:
FREESTATE)
A zenekar hangzásvilága jelentősen eltér az eredeti
Depeche Mode-étól. Az átiratokban kisebb szerepet játszanak az elektronikus hangszerek, viszont nagyobb szóhoz jutnak a klasszikus zenekari instrumentumok, úgy mint
dob,
gitár és
basszusgitár. Természetesen egy sampler-sáv is része a produkciónak, mely kiegyensúlyozza, és teltté teszi az egyébként ütős, rockos hangzást . . .
(folytatás+)
A formáció Sárközy Zsolt Queue [q:] agyszüleménye. Queue régóta szeretett volna egy zenekart, mely Depeche Mode-ot játszik, mert kevesellte, hogy e ‘kedvence’ legjobb esetben is csak öt évente ad egy-egy koncertet. 2003 derekán fel is kereste ötletével évtizedes cimboráját, Asztalos Andrást, aki kedvesen lehülyézte és elhajtotta. András korábban zenei képzésben részesült, hangszere a gitár. Ám más zenei stílusokon nőtt fel, a Depeche Mode számára – legalábbis addig – csupán megfoghatatlan háttérzene volt.
Évekkel később merült fel a koncepció ismét egy ‘becherovkagőzös’ estén a szép emlékű Queen sörözőben. Ekkor András részegen, vonakodva belement az ügyletbe – így alakult meg a DaMage zenekar 2006. február 9-én, akkor még név nélkül.
Barátainak, üzletfeleinek, és ‘teniszpartnereinek’ terjedelmes hálóját kihasználva Queue felkereste akkori iskolatársát, Ildit (egy, az opera iránt érdeklődő énekest, aki akkor még lelkesnek tűnt), valamint Pepét, a csendes zsenit, aki korábban még nem játszott zenekarban, és autodidakta módon tanult meg dobolni. Queue akkoriban még nem volt tudatában vokális képességeinek – az első egy évben női énekesben gondolkodott, ő maga pedig amolyan háttéremberként a ‘menedzseri’ – vagy ahogy ő fogalmaz, a főkolomposi – posztot kívánta betölteni.
Az első nóta, amit elpróbáltak, a Policy of Truth volt, mely a Dishwalla-féle DM-feldolgozás alapján készült el, ezután születtek sorra az ‘újabb és újabb’ dalok. A hangzásból viszont hiányzott egy élő basszusgitár, így András – aki gyakorlatilag a zenei vezető is egyben – felforgatta a WiW-et bőgős után nézve. Így akadt rá az akkoriban két éve pengetéssel foglalatoskodó Emy-re, aki később bevallotta, hogy korábbi negatív tapasztalatai miatt Andrást – saját szavait idézve – „először netes szatírnak tartotta”.
Ildinek 2006 őszén más dolga akadt (Akut disszidálhatnékja volt Hollandiába.), ezért kilépett a zenekarból, amely következésképp énekes nélkül maradt. Számos énekes(lány) megjelent a meghallgatásokon, de nem találták meg az igazit. Több hónapos kutatás után Andrásnak eszébe jutott, hogy énekelhetne akár a színpadi jelenlétet korábban már többször megtapasztalt Queue is. Ő volt az, aki a meghallgatások közepette – a zenekar tulajdonképpeni egyetlen Depeche Mode-rajongójaként – megragadta a mikrofont, hogy a zenekar tagjai ne csak úgy ‘üresben’ próbáljanak. Hangja mélyen zengő, és telt volt, akkoriban viszont még nem tudta azt tudatosan is használni. A problémát orvoslandó, András talált neki énektanárt az Interneten.
